Életünkben gyakran jönnek el olyan pillanatok, amikor úgy érezzük teljesen magunkra maradtunk. Hiába van ott a tudat, hogy vannak barátaink, családunk, mégis úgy érezzük, hogy senki sem segít, senki sem ért meg minket, senki sem figyel ránk. Egyes emberek ezt magánynak hívják, pedig nem igaz! Ezt gyakran érezzük amikor valami nem sikerül, amikor visszautasítanak. Ilyenkor csak azon jár az agyunk, hogy miért és miért nem és hogy, meg mint, meg jaaj..
A magány egyfajta tehetetlenséget előidéző állapot. Tehetetlen vagy, főleg ha ténylegesen egyedül vagy. Elgondolkodsz az élet nagy kérdésein, hogy mi miért hogyan történik, hogy vajon hogy a jobb. Elgondolkodsz olyan dolgokon, amik csak ilyenkor jutnak eszedbe. Egy idő után befordulsz, forogsz, mert tudod, hogy egyedül vagy és magányos, jobb dolgod úgy sincs. Nem baj, ha forogsz egy kicsit, mert gyakran ekkor találjuk meg a helyes utat. A forgásból vagy ki tudsz láballni vagy benne maradsz jóideig. Ha benne maradsz készülj fel, hogy nem fogod tudni vajon mikor lesz ennek vége. Előbb utóbb lehet, hogy depresszív leszel, amiből még nehezebb kiláballni. Tudom, a magány ellen ott vannak a barátok, de gondolj bele: ők sem lehetnek mindig veled. Egyszer úgyis egyedül leszel és a magány kivárja amíg egyedül maradsz. Ő már csak ilyen.. gonosz.
A magányon kívül ami még rossz (és most gyötör is engem) az a hiány. Sok minden hiányozhat számunkra. Érzések, cselekvések, személyek, tárgyak, bizonyos helyzetek és még sorolhatnám.. Ismerős nem? Ilyenkor elveszünk az emlékeinkben, azok apró részleteiben. Pl egy személynél: a hangja, mosolya, nevetése, az érintése vagy pusztán a nézése. Elég csak belegondolni és máris jobban hiányzik, mert nem láthatjuk, nem élvezhetjük élőben ezeket a részleteket. Mohók vagyunk, nem elégszünk meg az emlékekkel, vágyunk rá, hogy újra megtörténjen, hogy újra halljuk a hangját, újra lássuk, újra érezhessük az érintését, élvezhessük társaságát.
Vagy gondoljunk egy érzésre, például az az öröm, ami a hóangyal csinálásából vagy a hóesésben ácsorgásból fakad. Hiányzik ugye? Nekem is.. Féltem a téltől a vezetés miatt. Féltem, hogy megcsúszom és valami baj lesz, hogy netán balesetem lesz vagy csak pusztán pofára esek valahol az utcán, de év eleje óta nem láttam havat és ez durva!
Összefoglalva: minden emberben megvan: a vágy. Mindig egyre többet akarunk. Miért? nem lehet tudni. Ilyenek vagyunk mi emberek.. van, aki tudja koordinálni, van, aki nem..
Közeleg a karácsony. Várjátok? Tök érdekes, mert tavaly nem nagyon volt karácsonyi hangulatom, de most várom, mert szeretnék ajándékokat adni a szeretteimnek, nameg a szokásosat csinálni: sütni és befeküdni a fa alá fényeket nézni. Szerelem még mindig nincs, de kezdek hozzászokni a magányhoz..
