Több, mint egy hónapja nem beszéltem vele, mégis néha eszembejut: vajon mi lehet vele? Boldog? Vannak már barátai? Vajon szeret-e mást annyira, mint engem szeretett? nemtudom és úgy érzem jobb, ha nem is akarom megtudni..
Mindenesetre ezt a verset neked szántam, mivel ma egy fontos nap lehetett volna..
Dsida Jenő – Tavalyi szerelem
Emléke visszacsillog
s olykor arcomra tűz,
arcomra, mely fakó
s elmúlt évekbe néz.
Fényes volt, mint a csillag,
forró volt, mint a tűz,
fehér volt, mint a hó
s édes volt, mint a méz.
Még néha visszacsillog,
de már nem bánt, nem űz,
enyhén simogató,
mint hűs, testvéri kéz:
Lehullott, mint a csillag,
elhamvadt, mint a tűz,
elolvadt, mint a hó
s megromlott, mint a méz.
