“Elég mozgalmas heteim voltak.. minden téren.
Többen is közeledni kezdtek hozzám. ez bátorított és el is bizonytalanított. bátorított, hisz ez azt jelenti, hogy van valami bennem ami megfogja a férfiakat, ami/amik miatt mégjobban meg akarnak ismerni. ez lehet kisugárzás, személyiség vagy bármilyen dolog. mivel nem nagyon volt önbizalmam ez nagyon jól jött, legalább kicsit jobb kedvre derültem, viszont az éremnek két oldala van.. ahogy kaptam a bókokat egyre jobban belegondoltam abba, hogy ha eljönne a választás, ki lenne a jobb, kit kéne választani. és a legfontosabb: mi lenne avval akiről lemondok? hogy mondanám el neki? hiszen én még sosem csináltam ilyet. túlságosan sajnálnám őket amiért szomorúvá teszem őket:( egyik barátnőm mondta, hogy írjam fel mindegyiknek a tulajdonságait, pro és contra és úgy válasszak. így is tettem de még így sem voltam biztos a döntésemben, mindenesetre vártam. vártam csütörtökig, vártam péntekig, várok keddig, szerdáig, akármeddig csak, hogy végre változzon valami, hogy ne csak én legyek, hanem végre legyen újra mi..
Végre túléltem a szalagavatómat. még mindig hihetetlen, hogy szalagom van, olyan fura. mindig néztem, hogy milyen szép, mennyire szeretnék én is. Ám most, hogy nekem is van nincs meg az a hatalmas öröm, olyan mintha csak kölcsönkaptam volna valakitől, de nem. Ez az enyém, ezt én kaptam. gyönyörűséges:)
Ezen kívül itt a karácsony. Ki mennyire várta? Nekem igazából nincs karácsonyi hangulatom. Két vágyam van, ami karácsonyos, az egyik az nem más, mint sütni, a másik pedig, hogy befeküdhessek a karácsonyfa alá és nézhessem a fényeket. Ez van, idén csak ennyi jut nekem, a süti és a fények. Nincs szerelem, nincs összebújás, csak a süti és a fények.. apám megint alkotott, ez már megszokott tőle, nade az hogy ennyire semmibevegyen ő is, na az már azért durva volt, főleg hogy 25-én ebédkor. karácsony első napján, ami elvileg a szeretet ünnepe olyan istenesen belémvágta a kést ahogy azt illik.. namindegy, köszi fater..”
ezt írtam karácsony után, amikor legutóbb nekiültem blogot írni. már február vége van. milyen gyorsan telik az idő! sokminden történt/történik velem mostanság. nagyon is sok. talán túl sok.. kezdeném azzal, hogy mostmár újra mi van, nem pedig én. több mint egy hónapja, hogy ténylegesen ki van mondva. örülök neki, szeretem őt. szerelem. hmm. furcsa egy dolog az biztos..
pár nap múlva hivatalosan felnőtt leszek. mint mindennek, ennek is van jó és rossz oldala. mivel ebből rengeteg van + emberenként változik ezért nem kezdem el sorolgatni..:D a szép az egészben az, hogy ahogy közeledek a szülinapom felé egyre több dolgot vagyok képes elintézni, egyre több helyre megyek, több embert ismerek meg. eddig is érettnek tartottam magam, ez egyre inkább beigazolódik:) ezen kívül semmi érdekes nincs velem. egyre erősebbnek érzem magam, egyre több álmom/ tervem válik valóra, egyre boldogabb vagyok. amióta együttvagyunk Gáborral, ez az első hétvége amit nem töltünk együtt és olyan furcsa.. hiányzik nagyon. megszoktam, hogy hétvége= Gábor= boldogság.
boldogság. ezt érzem egyre jobban. erőt ad a sulihoz, a terveimhez, a mindennapjaimhoz. jó, hogy vannak akik felvidítanak. mondhatni “mosollyal működök” 
és igazából, ha belegondoltok, mások is sokkal jobban teljesítenek az élet bármely szakaszán ha boldogok, ha érzik-tudják, hogy vannak akik szeretik őket (hogy biztonságban vannak). csak emlékezzetek vissza sikerélményeitekre. ti nem éreztétek azt az önfeledt boldogságot? én igen. és nagyon szeretem. ezt éreztem amikor szerelmet vallott, ezt éreztem az ügyvédnél, ezt éreztem pénteken, amikor megnyírtam izzie-t, ezt érzem majd ha a kezemben lesz a kulcs és ezt fogom érezni minden egyes sikerélményemnél.
Hamár a boldogságról van szó, meg kell említenem egy személyt, aki nemrég csöppent bele az életembe. ez az ember a puszta jelenlétével meg tud nyugtatni, ellazít. egyfajta lelki béke uralkodik el rajtam hogyha hozzám ér. ő nem más, mint a nővérem kislánya, Bodza. március 6-ára volt kiírva, helyette ő gondolt egyet és február 7-én úgy érezte megérett a nagy világra. 22:10 perckor született 2620 grammal. mutatok képet, hogy most hogy is néz ki a kisasszony:)
íme, itt a kisasszony:) hihetetlen, hogy mennyire meg tud nyugtatni.. szerdán voltam náluk legutóbb, én büfiztethettem. egyedül hagytak minket. ahogy ott ültem a szoba közepén gyenge fénynél, simogattam a hátát és ő csak szuszogott a nyakamba, arra gondoltam hogy akár több órán át is képes lennék így ülni.
mára ennyit.:)
