A legtöbb ismerősöm, ha megkérdezem milyen ember vagyok szerintük, legtöbbször ezeket a szavakat hallom: aranyos, kedves, segítőkész, jólelkű, őszinte, szókimondó, bátor, türelmes..
Türelem. milyen érdekes szó.. ez az egyik jellemzőm, ám most mégsem megy. belekezdtem egy játékba, egy olyan játékba, amiről kiderült, hogy ez egy bizonyos türelemjáték. tökéletesnek kéne lennem ebben a játékban. csúcsszupernek, de az a helyzet, hogy most nincs türelmem. most nincs a határtalan türelmű szimo. nem, ez más. hajt a vágy. akarom, kell nekem. szeretnék a karjai közt lenni, boldog lenni, szerelmes, csókolózni, rózsaszín ködöt,.. elértem azt a szintet amikor ki vagyok éhezve a szerelemre, szeretetre. Barbi mondta, hogy hallgassak az ösztöneimre, de mitévő legyek, ha azok se tudják mit tehetnék?! az egyik percben azt mondják ezaz, menj! küzdj! sikerülni fog csak folytasd! a másikban viszont azt, hogy engedd el, sosem kapod meg.. és mégis, küzdök tovább annak ellenére is, hogy a lelkem nagyon fél a visszautasítástól, hogy mindez semmibe vész. az eltelt idő, a türelem, a küzdelem, az a sok beszélgetés, emlék, minden elvész egyetlen szó által.
Tudom, hogy idő kell ahhoz, hogy ebből valami is legyen, de türelem is kell nem is kevés. az most jobban kéne. végig fogom játszani ezt a “játékot”, még ha kudarc ér akkor is. Talán odafönnt azért ilyenek velem, hogy tanítsanak. tanulnom kell még. sokat kell tanulnom. remélem jól végződik a játék és nem csak tapasztalattal hanem egy társsal is bővül életem. addig is marad a türelem, a tanulás és a vágyakozás.
tényleg, ha már a tanulásnál tartunk.. hétfőn suli. bakker:/ jól elrepült ez a szünet. volt benne öröm és bánat egyaránt. sőt még a meglepetés is többször jelen volt:) eseménydús szünetem volt, aminek örülök. sokmindent elterveztem amiből pár dolgot nem sikerült megcsinálnom, helyette jött más:D kár, hogy csak egy hét volt. kettőnek jobb örültem volna:P
péntekre mozit terveztünk Biboval. elhívta egyik haverját, Zolit (nembiztos:D) én pedig Gábort. keletinél beszéltünk meg találkát, sütöttem muffint. rohantam a keletihez, Biboék a stadionoknál voltak. szóltam hogy vegyenek jegyet, amíg én várok Gáborra. egyszercsak csörgetett bib, hogy úton vannak de messze vannak. mondom óó te meg a térmértéked..:D mondom oké majd veszünk valahogy.. várom Gábort, erre bib megint csörget. közölte hogy az ellenkező irányba mentek, de jó hír, hogy egy metrónál vannak. hát mondom basszus most mit csináljak a hülye metróval?:D:D ahogy találkoztunk Gáborral felhívtam Bibot, mondtam, hogy menjünk a plázához, majd találkozunk ott (nem láttuk egymást keletinél:D:D) addig beszélgettünk, meg élveztem a napfényt:) ahogy végre megtaláltuk egymást, elindultunk megkeresni a mozit.. hát az is vicces volt:D lényeg, hogy megtaláltuk. vettünk jegyet, meg kukit, kaptunk szemüveget és beültünk. Zoli, Bibo, én, Gábor így ültünk 4en. azt a szemüveget szerintem óriásokra tervezték vagy nemtudom, de én rengeteget szenvedtem vele.. a film közepe táján rájöttem hogy ha csinálnék egy hurkot a hajammal akkor megtartaná és jó lenne:D így is tettem, feltekertem rá. ha úgy éreztem gyilkolós vagy ijesztő rész jön mindig kinyújtottam a kezem h bib megtudja fogni:) néha Bibo és Gábor felugrottak mellettem egyszerre, én általában ilyenkor nevettem a jeleneten és azon hogy egyszerre ugrottak:D végülis nem volt rossz ez a mozi, tetszett.:) Gáborral beszéltük, hogy nem volt valami hű de jó, de legalább néztünk 3d-s filmet, illetve, hogy horrort néztünk moziban:D még beszélgettünk kicsit 4esben, aztán elköszöntünk, mert mi mentünk haza, Biboék viszont még maradtak a keletiben. jó délután volt, örülök, hogy nem egyedül voltam:)
