Zavaros az életem. nem szeretem ezt az érzést. ahogy kavarognak bennem az érzelmek, a gondolatok, a miértek. a szívem és az eszem együttes erővel keresi a mindkettejük számára jó kiutat, de egyenlőre nem találják. ma egy hónapja hogy Balázs elhagyott.. hiányzik a szerelem. szeretnék megint viszonzottan szerelmes lenni. hiányzik az az önfeledt boldogság, ami elönti az ember testét amikor a másikra gondol, vagy meglátja a másikat. amikor megölelheti őt és úgy érzed, megszűnik egy pillanatra az élet. hiányzik. hiányzik ez az egész. az aggódás a másik iránt, hogy ugye épségben hazaért, az sms-ek, a találkozások, csókok, búcsúk, stb. számomra ezek adtak erőt a szürke hétköznapok túlélésére, ezért élek még. túl hirtelen lett vége, még tartalékolni sem tudtam, hogy sokáig leplezhessem magányom okozta bánatom. jó, persze azért vannak a barátok hogy kihúzzanak ebből, de a barátok sem tudnak mindent pótolni.. ezt például nem. akármennyire is szeretnek és törődnek velem, ez egy más típusú szeretet, más fajta törődés, amit egy pasitól kapok. lehet nemsoká megint lehetek szerelmes és boldog, de ez még nagyon gyerekcipőben jár, még nem tudom mit hoz a jövő, csak azt, hogy alakul valami, aminek jelen pillanatban nem látom a végét, csak annyit tudok, hogy jó. nem olyan jó mint a szerelem, de jó. nagyon jó.
Tegnap adták a p.s.: i love you-t, ma egy csomó ember emiatt került a blogomra (:D) nem néztem, mert tudtam hogy felidegesítenének a folyamatos reklámok.. este beszéltem Ildivel, ő most látta először és elkezdtünk beszélgetni erről az egészről, hogy mi lenne ha meghalna a szerelmünk. igazából talán jobb lett volna, ha meghalt volna. hisz akkor abban a tudatban élhetnék, hogy szeretett engem, én voltam az élete értelme, úgy lépnék túl, mint Holly. de nem. nekem nem ez jutott, nekem az életem a pofámba mondta, hogy nem kellek neki, és talán ez a legrosszabb. akire az egész jövődet felépítetted egyik pillanatról a másikra eltűnik. és mi marad? maradsz te és az álmok. az álmok amik üvegből vannak és egyből több ezer darabra törtek amint elment. egyedül ülsz körülötted egy csomó üvegszilánkkal, ami egyből megvág ha hozzáérsz. valahogy ilyen a visszaemlékezés is, mintha hozzáérnél az egyik üvegszilánkhoz. megvág, megsebez, var keletkezik, aztán heg. a heg ami örökre megmarad, viszont amint jön egy új ember akiben megint annyira bízol, hogy elkezdesz építkezni és ő is pofára ejt, megint maradsz egyedül az üvegszilánkokkal, jönnek az új sebek, varok, hegek és ekkor már nem is lesznek olyan fontosak a régi hegek, hiszem az újak még fájnak, még rosszak. de miért nem emlékszünk a régi hegekre? miért fontos az új? hiszen valaha meghaltunk volna hogy a régi heg eltűnjön. most pedig? néha ránézünk és kész. már nem vág a régi üvegszilánk, már nem lesz seb. csak amikor jön egy új szerelem. márpedig az mindig fog jönni, akármit teszel, akárhogy küzdesz ellene, a szerelmet nem irányíthatod..
a szerelmet kineveti az, aki még sosem volt igazán szerelmes. viszont aki már volt úgy szerelmes, hogy viszonozták is, nem érti a szerelmet, ám mégis akarja. a szerelem egyfajta függőség. az elején csak jó érzés, tetszik, majd hiányzik a másik, kell, akarjuk, küzdünk érte. egyre többet és többet akarunk. amikor már teljesen a miénk és úgy érezzük ennél jobban már nem tudunk szeretni, ennél jobban már nem tudunk semmit sem csinálni. szeretnéd örökre fenntartani ezt az érzést, ám amikor megvonják tőled a szerelmet egy ideig bírod kevesebbel, ugyan kinek kell a szerelem.. viszont amikor rájössz hogy tényleg soha nem jön vissza, hogy nem kapod meg a napi “adagodat” elkezdesz idegeskedni, dühös leszel. dühös magadra, dühös a világra, hogy nincs több. ennyi volt. ölni tudnál egy kis szeretetért, csak hogy valaki megöleljen, hozzádérjen, mosolyogjon rád. megtanulod kordában tartani önmagad, megtanulsz örülni az élet apró dolgainak, megtanulod becsülni a legkisebb szeretetet is ami ér téged. szép lassan hozzászoksz a magányhoz. megbarátkozol vele, nem okoz függőséget, de jobb mintha görcsölnél. amikor már úgy érzed nem is kellett volna soha szerelembe esned, olyankor jön valaki, aki elölről kezdi veled ezt az egészet. és mindezt miért? mert szereted az érzést ahogy átjár a boldogság és a szabadság. túléled még kismilliószor ezeket a tüneteket pár hét-hónap-év örömért. az élet zűrös. ilyennek alkották.
a mai napom igazából a hullámzásról szólt. az érzelmeim hullámoztak. hol nagyon jó hol pedig nagyon rossz kedvem volt. ezért is zavaros az életem, nem szeretem ezt az egészet. ez borzasztó. vagy legyek folyamatosan boldog vagy folyamatosan szomorú. nem kell köztes, ingadozó állapot.. elvoltam anélkül is nagyon jól.:/ mostanság nem nagyon sikerül normálisan aludnom. eddig lazán aludtam 8-10 órákat most viszont 6-7et szoktam. valamiért 7:50-kor mindig kipattan a szemem és nem tudom miért. történt vagy történni fog velem valami? senki sem tudja. ma sikerült aludnom 9 órát, aminek nagyon örültem!:D du jött Anikó, szóbeliztünk, hamarabb abbahagytuk az órát, mert rosszul lett, hányt szegény..:S anyustól megkérdeztem, hogy hazavinné-e mert komolyan aggódtam érte, kérdezte mi a baj, mondom nem biztos de hányt szerintem. egyből öltözött és vitte haza, ugyhogy most 200 szavas levelet kell írnom a családomról:D szuper.. mutatott egy angol-angol szótárat, mondta, hogy jó lesz nyelvvizsgán, ugyhogy próbáljak szerezni egyet. hát lehet Veronkának megvan még:)
