úgy szeretnék valami okosat mondani, valami jót, valami bátorítót, de most nem megy. ma azt hittem meghalok a nevetéstől. rengeteget nevettem. sírtam a nevetéstől, összeestem. rég nevettem ilyen jókat és ennyit egy nap. jól esett, nagyon jól. boldog voltam egész nap, de a magány megint elkapott.. elkapott és kb 3-4 órája nem is enged el. akárhogy küzdök, nem megy, ugyhogy hiába a tökjó nap, hiába a sok nevetés, most be vagyok fordulva, pesszimista vagyok és sírni szeretnék, de nem könnyezem.
nem szeretem ezt az érzést. ilyenkor elgyengülök. bármennyire is vagyok erős, bármennyire erős a lelkem ilyenkor kicsi vagyok. kicsi és gyenge. ilyenkor nem tudok mit tenni, hiába küzdök, csak mégjobban lecsúszok. mindig a szívre kell hallgatni nem az észre és a szívem azt mondja, hogy legyek türelmes és elmegy a magány hamarosan. mindig így van, csak néha annyira nem akarom hogy türelmem sincs kivárni amíg elmegy.. rossz egyedül, ám mégis büszke vagyok magamra, hogy így is tudok boldog lenni. visszalilultam hajilag, megint lila a hajam alja:) ez kicsit megdobta az önbizalmam, örülök neki. napról napra érzem ahogy visszatér a régi szimo és egyre erősebb. erősebb vagyok mint 1-2 éve. ezt természetesen lelkileg értem. nincs senkim, de egyre jobban bízom benne, hogy hamarosan ez is meg fog szűnni és újra teljes mértékben boldog lehetek, lesz aki velem együtt örül minden kis apró történésnek ami megesik velem egy nap, aki megölel akkor is ha nem mondom, csókol, szeret, hiányzom neki és én is szeretem őt.
_“A legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. és ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani. de ami előtte volt – a kölcsönös vonzalom, ami egymás felé lökte őket -, az megmagyarázhatatlan. ez nem más, mint az érintetlen, tiszta vágy. _Amikor a vágy még ebben a tiszta állapotban van, a férfi és a nő beleszeret az életbe, minden pillanatát a legmélyebb hódolattal élik át, és izgatottan várják, mit ünnepelhetnének meg legközelebb. _Az ilyen emberek nem sietnek, nem hajtják azeseményeket meggondolatlan cselekedetekkel. tudják, hogy a szükségszerű úgyis bekövetkezik, hogy az igazi mindig megtalálja a módját, hogy megmutatkozzon. és amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával.”
A legtöbb ismerősöm, ha megkérdezem milyen ember vagyok szerintük, legtöbbször ezeket a szavakat hallom: aranyos, kedves, segítőkész, jólelkű, őszinte, szókimondó, bátor, türelmes..
Türelem. milyen érdekes szó.. ez az egyik jellemzőm, ám most mégsem megy. belekezdtem egy játékba, egy olyan játékba, amiről kiderült, hogy ez egy bizonyos türelemjáték. tökéletesnek kéne lennem ebben a játékban. csúcsszupernek, de az a helyzet, hogy most nincs türelmem. most nincs a határtalan türelmű szimo. nem, ez más. hajt a vágy. akarom, kell nekem. szeretnék a karjai közt lenni, boldog lenni, szerelmes, csókolózni, rózsaszín ködöt,.. elértem azt a szintet amikor ki vagyok éhezve a szerelemre, szeretetre. Barbi mondta, hogy hallgassak az ösztöneimre, de mitévő legyek, ha azok se tudják mit tehetnék?! az egyik percben azt mondják ezaz, menj! küzdj! sikerülni fog csak folytasd! a másikban viszont azt, hogy engedd el, sosem kapod meg.. és mégis, küzdök tovább annak ellenére is, hogy a lelkem nagyon fél a visszautasítástól, hogy mindez semmibe vész. az eltelt idő, a türelem, a küzdelem, az a sok beszélgetés, emlék, minden elvész egyetlen szó által.
Tudom, hogy idő kell ahhoz, hogy ebből valami is legyen, de türelem is kell nem is kevés. az most jobban kéne. végig fogom játszani ezt a “játékot”, még ha kudarc ér akkor is. Talán odafönnt azért ilyenek velem, hogy tanítsanak. tanulnom kell még. sokat kell tanulnom. remélem jól végződik a játék és nem csak tapasztalattal hanem egy társsal is bővül életem. addig is marad a türelem, a tanulás és a vágyakozás. tényleg, ha már a tanulásnál tartunk.. hétfőn suli. bakker:/ jól elrepült ez a szünet. volt benne öröm és bánat egyaránt. sőt még a meglepetés is többször jelen volt:) eseménydús szünetem volt, aminek örülök. sokmindent elterveztem amiből pár dolgot nem sikerült megcsinálnom, helyette jött más:D kár, hogy csak egy hét volt. kettőnek jobb örültem volna:P
péntekre mozit terveztünk Biboval. elhívta egyik haverját, Zolit (nembiztos:D) én pedig Gábort. keletinél beszéltünk meg találkát, sütöttem muffint. rohantam a keletihez, Biboék a stadionoknál voltak. szóltam hogy vegyenek jegyet, amíg én várok Gáborra. egyszercsak csörgetett bib, hogy úton vannak de messze vannak. mondom óó te meg a térmértéked..:D mondom oké majd veszünk valahogy.. várom Gábort, erre bib megint csörget. közölte hogy az ellenkező irányba mentek, de jó hír, hogy egy metrónál vannak. hát mondom basszus most mit csináljak a hülye metróval?:D:D ahogy találkoztunk Gáborral felhívtam Bibot, mondtam, hogy menjünk a plázához, majd találkozunk ott (nem láttuk egymást keletinél:D:D) addig beszélgettünk, meg élveztem a napfényt:) ahogy végre megtaláltuk egymást, elindultunk megkeresni a mozit.. hát az is vicces volt:D lényeg, hogy megtaláltuk. vettünk jegyet, meg kukit, kaptunk szemüveget és beültünk. Zoli, Bibo, én, Gábor így ültünk 4en. azt a szemüveget szerintem óriásokra tervezték vagy nemtudom, de én rengeteget szenvedtem vele.. a film közepe táján rájöttem hogy ha csinálnék egy hurkot a hajammal akkor megtartaná és jó lenne:D így is tettem, feltekertem rá. ha úgy éreztem gyilkolós vagy ijesztő rész jön mindig kinyújtottam a kezem h bib megtudja fogni:) néha Bibo és Gábor felugrottak mellettem egyszerre, én általában ilyenkor nevettem a jeleneten és azon hogy egyszerre ugrottak:D végülis nem volt rossz ez a mozi, tetszett.:) Gáborral beszéltük, hogy nem volt valami hű de jó, de legalább néztünk 3d-s filmet, illetve, hogy horrort néztünk moziban:D még beszélgettünk kicsit 4esben, aztán elköszöntünk, mert mi mentünk haza, Biboék viszont még maradtak a keletiben. jó délután volt, örülök, hogy nem egyedül voltam:)
Zavaros az életem. nem szeretem ezt az érzést. ahogy kavarognak bennem az érzelmek, a gondolatok, a miértek. a szívem és az eszem együttes erővel keresi a mindkettejük számára jó kiutat, de egyenlőre nem találják. ma egy hónapja hogy Balázs elhagyott.. hiányzik a szerelem. szeretnék megint viszonzottan szerelmes lenni. hiányzik az az önfeledt boldogság, ami elönti az ember testét amikor a másikra gondol, vagy meglátja a másikat. amikor megölelheti őt és úgy érzed, megszűnik egy pillanatra az élet. hiányzik. hiányzik ez az egész. az aggódás a másik iránt, hogy ugye épségben hazaért, az sms-ek, a találkozások, csókok, búcsúk, stb. számomra ezek adtak erőt a szürke hétköznapok túlélésére, ezért élek még. túl hirtelen lett vége, még tartalékolni sem tudtam, hogy sokáig leplezhessem magányom okozta bánatom. jó, persze azért vannak a barátok hogy kihúzzanak ebből, de a barátok sem tudnak mindent pótolni.. ezt például nem. akármennyire is szeretnek és törődnek velem, ez egy más típusú szeretet, más fajta törődés, amit egy pasitól kapok. lehet nemsoká megint lehetek szerelmes és boldog, de ez még nagyon gyerekcipőben jár, még nem tudom mit hoz a jövő, csak azt, hogy alakul valami, aminek jelen pillanatban nem látom a végét, csak annyit tudok, hogy jó. nem olyan jó mint a szerelem, de jó. nagyon jó.
Tegnap adták a p.s.: i love you-t, ma egy csomó ember emiatt került a blogomra (:D) nem néztem, mert tudtam hogy felidegesítenének a folyamatos reklámok.. este beszéltem Ildivel, ő most látta először és elkezdtünk beszélgetni erről az egészről, hogy mi lenne ha meghalna a szerelmünk. igazából talán jobb lett volna, ha meghalt volna. hisz akkor abban a tudatban élhetnék, hogy szeretett engem, én voltam az élete értelme, úgy lépnék túl, mint Holly. de nem. nekem nem ez jutott, nekem az életem a pofámba mondta, hogy nem kellek neki, és talán ez a legrosszabb. akire az egész jövődet felépítetted egyik pillanatról a másikra eltűnik. és mi marad? maradsz te és az álmok. az álmok amik üvegből vannak és egyből több ezer darabra törtek amint elment. egyedül ülsz körülötted egy csomó üvegszilánkkal, ami egyből megvág ha hozzáérsz. valahogy ilyen a visszaemlékezés is, mintha hozzáérnél az egyik üvegszilánkhoz. megvág, megsebez, var keletkezik, aztán heg. a heg ami örökre megmarad, viszont amint jön egy új ember akiben megint annyira bízol, hogy elkezdesz építkezni és ő is pofára ejt, megint maradsz egyedül az üvegszilánkokkal, jönnek az új sebek, varok, hegek és ekkor már nem is lesznek olyan fontosak a régi hegek, hiszem az újak még fájnak, még rosszak. de miért nem emlékszünk a régi hegekre? miért fontos az új? hiszen valaha meghaltunk volna hogy a régi heg eltűnjön. most pedig? néha ránézünk és kész. már nem vág a régi üvegszilánk, már nem lesz seb. csak amikor jön egy új szerelem. márpedig az mindig fog jönni, akármit teszel, akárhogy küzdesz ellene, a szerelmet nem irányíthatod..
a szerelmet kineveti az, aki még sosem volt igazán szerelmes. viszont aki már volt úgy szerelmes, hogy viszonozták is, nem érti a szerelmet, ám mégis akarja. a szerelem egyfajta függőség. az elején csak jó érzés, tetszik, majd hiányzik a másik, kell, akarjuk, küzdünk érte. egyre többet és többet akarunk. amikor már teljesen a miénk és úgy érezzük ennél jobban már nem tudunk szeretni, ennél jobban már nem tudunk semmit sem csinálni. szeretnéd örökre fenntartani ezt az érzést, ám amikor megvonják tőled a szerelmet egy ideig bírod kevesebbel, ugyan kinek kell a szerelem.. viszont amikor rájössz hogy tényleg soha nem jön vissza, hogy nem kapod meg a napi “adagodat” elkezdesz idegeskedni, dühös leszel. dühös magadra, dühös a világra, hogy nincs több. ennyi volt. ölni tudnál egy kis szeretetért, csak hogy valaki megöleljen, hozzádérjen, mosolyogjon rád. megtanulod kordában tartani önmagad, megtanulsz örülni az élet apró dolgainak, megtanulod becsülni a legkisebb szeretetet is ami ér téged. szép lassan hozzászoksz a magányhoz. megbarátkozol vele, nem okoz függőséget, de jobb mintha görcsölnél. amikor már úgy érzed nem is kellett volna soha szerelembe esned, olyankor jön valaki, aki elölről kezdi veled ezt az egészet. és mindezt miért? mert szereted az érzést ahogy átjár a boldogság és a szabadság. túléled még kismilliószor ezeket a tüneteket pár hét-hónap-év örömért. az élet zűrös. ilyennek alkották.
a mai napom igazából a hullámzásról szólt. az érzelmeim hullámoztak. hol nagyon jó hol pedig nagyon rossz kedvem volt. ezért is zavaros az életem, nem szeretem ezt az egészet. ez borzasztó. vagy legyek folyamatosan boldog vagy folyamatosan szomorú. nem kell köztes, ingadozó állapot.. elvoltam anélkül is nagyon jól.:/ mostanság nem nagyon sikerül normálisan aludnom. eddig lazán aludtam 8-10 órákat most viszont 6-7et szoktam. valamiért 7:50-kor mindig kipattan a szemem és nem tudom miért. történt vagy történni fog velem valami? senki sem tudja. ma sikerült aludnom 9 órát, aminek nagyon örültem!:D du jött Anikó, szóbeliztünk, hamarabb abbahagytuk az órát, mert rosszul lett, hányt szegény..:S anyustól megkérdeztem, hogy hazavinné-e mert komolyan aggódtam érte, kérdezte mi a baj, mondom nem biztos de hányt szerintem. egyből öltözött és vitte haza, ugyhogy most 200 szavas levelet kell írnom a családomról:D szuper.. mutatott egy angol-angol szótárat, mondta, hogy jó lesz nyelvvizsgán, ugyhogy próbáljak szerezni egyet. hát lehet Veronkának megvan még:)
